Pap Mariska: A rög

-
Pap Mariska egy kevésbé ismert magyar írónk. Főleg azért is kiemelendő, mert a világháborúk előtt, az 1900-as évek elején kevés női magyar író könyve került publikálásra. Ez az egyetlen megjelent novellás kötete. Történetei közül számos kifejezetten a zsidóság helyzetével foglalkozik, ami szintén egyedülálló ebben a korszakban. Emellett novellái romantikus jellegűek és szociális kérdésekkel foglalkoznak.  Művei elsősorban A Hét folyóiratban jelentek meg, , melybe olyan híres kortársai publikáltak, mint Ady Endre, Kosztolányi Dezső, vagy Móricz Zsigmond. Pap Mariska fiatalon hunyt el, nem sokkal az első világháború kitörése előtt. 

Kortársai így emlékeztek meg róla [1]:

„A fantázia majd mindig túlcsapong benne, különösen a stílusában, a szinek, a vonalak, a képek egymás hegyén-hátán vonulnak el szeme előtt, hol bizarr egyveleget adva, hol egymásba és egymásra tolulva.”

Kaffka Margit az 1908-ban megjelent Az élet útján című művében így írt Pap Mariskáról [2]: 

„Pap Mariska írásai mesék. Aesopusi szárazság és csattanó nélkül valók, Wilde káprázatossága és üde lírája, Andersen transzcendentális mélységei és mindenekfelett való bája nélkül - de az ő meséi - Pap Mariska-mesék - és szép, értékes, jelentős mesék, egyéni igazságokkal és újszerű megvilágításokkal.”

A kiadványról

Magyar Írók Aranykönyvtára sorozat 4. kötete, Budapest, Franklin-Társulat, 1908 (228 oldal)

A műről

A rög novelláskötet 19 történetet tartalmaz. A kötet legtöbb novellája lebilincselő, elgondolkodtató, és a történetek végén érdekes tanulság várja az olvasót. Az Agónia és a Khájim című novellák például a zsidóság szenvedéseiről mesélnek. Mindkét történetben a főszereplő a semmiből építi fel virágzó üzletét és megszokott életvitelét, majd a 19. században tomboló pogrom (zsidók elleni csoportos megtorlás) miatt egy szempillantás alatt földönfutóvá válnak, elveszítve szeretteiket egyaránt. Ezen történetek a főszereplők erős kitartását hangsúlyozzák, mivel ilyen nagy csapások után is képesek a teljes újrakezdésre.

A Mátyás vadászik című műben az író Mátyás király álmát írja le, megszólaltatva a gyakran vadászott állatokat (egy szarvast, egy sast és egy medvét), megkérdőjelezve az akkoriban különösen divatos nemesi elfoglaltság, a vadászat értelmét. A Csörgő sipka egy budai előkelő polgári család komoly és elegáns családfőjéről szól, akinek igazi hivatása színházi bolond. Ez az égbekiáltó ellentét és kettősség érdekes konfliktust teremt a férfi és a rá mindig tisztelettel felnéző lánya között.

A novelláskötetről külön kiemelendő, hogy a történeteket zsúfolt, színes, kifejező nyelvezet jellemzi, ami egyedi Pap Mariska stílusára. Éppen ezért, aki szereti a magyar nyelv régies, dús szókincsét, már csak a kifejezésmód miatt is érdemes elolvasnia a kötetet. 


Kedvenc idézet:

„Templomot építettek. Ragyogó város ékes szívében. Égszelő tornyú, czifra oltárú, ezer ablakú, márványtól sima, aranytól fényes, gőgös, hideg templomot. A lankadt izmú, verejtékes homlokú, üresgyomrú és csonkaelméjű rongyos népnek készült ez az ékes, kő-hazugság.”